Én már eleve versengő típusnak születtem. Gyerekkorom óta imádtam játszani, mindenből versenyt csinálni az iskolás társaimmal. Ennek mozgatórugója, hogy imádok nyerni. Felnőttként is természetesen megtaláltam a játszóterem, ez a kaszinó volt. Imádtam szerencsejátékozni és alkoholizálni a helyiekkel, gyakran el is nyertem a pénzüket, egyszer azonban túl nagyot buktam, ami egy időre eltántorított, de sajnos nem eléggé. Már a gyerekek is megvoltak, összeszedtem magam anyagilag, és újra kaszinózni kezdtem. Persze ebből is lett sajnos egy hatalmas bukta, amit nem tudtam felfogni, hogy csináltam. Előtte hetekig bejött a taktikám, aztán hirtelen kicsúszott minden a kezemből. Nem tudtam feldolgozni a történteket, végül alkoholista lettem.
A feleségemnek elege lett, de nekem is
Így közös megegyezéssel úgy döntöttünk, felkeresek egy rehabilitációs központot, vagy elmegyek valami tanfolyamra, ahol megtanítanak kezelni a vágyaimat és leszoktatnak a függőségemről. Beírtam a keresőbe, hogy addiktológus budapest, és ott találtam Petke Zsoltot, aki elvileg a legjobb addiktológus budapest környékén, de nem tudtam hozzá bejelentkezni magánrendelésre. Feldobta viszont, hogy a Felépülők Családi Rehabilitációs Központban dolgozik most. Utánanéztem, elég jókat írtak az ottani programról, ezért felhívtam őket és rá egy hétre be is hívtak minket egy konzultációra a nejemmel. Feltettek egy rakat kérdést, és megállapították, mely fokán állok az alkoholizmusnak. Az eredmény elég elkeserítő volt, de javasolták, hogy vegyek részt a 28 napos felépülési programjukon, és megpróbálnak segíteni.
A programról
Hát nem voltam valami lelkes eleinte, de aztán összeszedtem magam. Úgy voltam vele, hogy muszáj odatenni magam itt bent, mert ez az egyetlen esélyem, hogy tényleges eredményt érjek el. Egyébként meg kidobott pénz lenne csak az egész, és érthető módon nem szerettem volna kétszer egymás után nagyobb összeget bukni.
Az ott töltött idő alatt sokat beszélgettek velem személyesen, mintha pszichológushoz jártam volna, de nagyon hasznos volt. Az addiktológus, akit kinéztem a neten, kimondottan jó volt, nagyon értett a dolgához. Rájöttünk, mi lehet az oka a szenvedélybetegségemnek, és sok módszert mutattak, amik segítenek abban, hogy uralkodni tudjak a vágyaimon.
Megmondom őszintén, pokoli nehéz folyamat volt, de idővel könnyebb lett. A csoportos foglalkozásokon pedig meg tudtuk beszélni a dolgokat azokkal, akikkel egy cipőben jártunk. Körülbelül olyan volt, mintha egy táborban lettem volna, csak itt sokkal finomabb volt a kaja. Az is jó volt, hogy rengeteget kirándultunk, jól esett a friss levegő, ki tudtuk szellőztetni a fejünket kicsit.
Több módszert begyakoroltattak velünk. Így, hogy volt időnk bent, jól el tudtuk sajátítani ezeket, és még a mai napig használom is őket néha.
Mialatt én bent voltam, a hozzátartozóknak is szerveztek előadásokat, gondolom némi érzékenyítő jelleggel, mert mikor kijöttem, már nem volt rám olyan mérges a feleségem. Egyébként nagyon hálás vagyok neki, hogy mellettem maradt, és tartozom is neki ennyivel, hogy most már tartom magamat.
Azóta, lekopogjam, nincsen semmi gond
A bent töltött időszak nagyon meghatározó volt számomra. Átértékeltem a dolgokat, megtanultam megérteni és kezelni az indulataimat, vágyaimat, és már nem esnék vissza soha abba a kontrollvesztett, felelőtlen állapotba. Néha szerveznek ilyen frissítő alkalmakat is, ahová el szoktam menni, ha van időm, hogy még stabilabbá tegyem az állapotom. Ilyenkor élvezem, hogy beszélhetek újra a szakértőkkel, és ők is megerősítenek arról, hogy már minden rendben velem.
